A vízkémia rendkívül összetett vegyészeti tudomány, melynek részleteit, mélységeit a gyakorlatban nem szükséges ismerni. Alapvetésekkel viszont érdemes tisztán látnunk. A fűtési víz és a rendszerben található fémek érintkezésekor korróziós folyamatok indulhatnak el, melyek károsíthatják a fűtés elemeit, alkatrészeit, készülékeit. Radiátoros rendszerekben találkozhatunk a „fekete víz” jelenségével, amelyek a hőleadók falán lévő olajemulziótól, valamint a vasszemcséktől alakulhatnak ki. Padlófűtéses rendszereknél a csöveken átdiffundáló oxigén okoz problémát, a víz elalgásodik, amely barnás elszíneződést okoz. A harmadik problémát a vízkő jelenti, amely a kazántest falán lerakódva gátolja annak hatásfokát. Végül fontos még a fűtővíz pH értéke, amely savasságára, bázikusságára utal. Tehát a legfontosabb feladat egy jó minőségű fűtővíz előállításához, a vízben a korrózió sebességének csökkentése, a radiátoriszap, a rozsda, és egyéb szennyeződések szűrése, valamint a vízkő elkerülése és a pH-semlegesség tartása.

Vízkőképződés

A vízkő, a vízből kivált és lerakódott anyagok, főként sók összessége. A sima csapvíz tehát nem csak vizet tartalmaz, hanem különböző oldott ásványi anyagokat is, leggyakrabban kalcium- és magnézium-karbonátokat. A vízzel együtt áramló szén-dioxid a vízzel hidrogén-karbonátot alkotva tartja oldott állapotban az ásványi anyagokat. Ám amikor a szén-dioxid elillan – például nyomáscsökkenéskor vagy hőmérséklet-növekedéskor – a hidrogén-karbonáttal oldottan tartott karbonátok kiválnak, és lerakódást hagynak maguk után. A kérdés, hogy mit lehet tenni a vízkő ellen? A vízkővédelem és a vízlágyítás, illetve vízkőtlenítés kifejezést gyakran szinonimaként vagy pontatlanul használják, bár a két kifejezés között érdemi különbség van. Ugyanis az egyes esetekben használható technológiák alapvetően eltérnek.

Alternatív vízkővédelem

Az alternatív vízkővédelmi készülékek a vízben meglévő meszet elektrofizikai módon stabilizálják. Bizonyos ásványi anyagok, például a kalcium és a magnézium, habár megmaradnak a vízben, de nem rakódnak le csővezetékekben és vízmelegítőkben. Ha a víz a csapból vagy a zuhanyból jön, továbbra is keletkeznek vízkőfoltok. Miért előnyös? Ezek a vízkővédelmi készülékek regeneráló só nélkül működnek.

Ioncserélő eljárás

A víz tényleges lágyításához az úgynevezett ioncserélő eljárás használható. Az eljárás során a keménységet adó magnézium-​ és kalciumionok nátriumionokra cserélődnek. Ez a technológia eltávolítja a vízkőképzőket a vízből, és a kemény vizet selyemvízzé alakítja – a selyemvíz minden előnyével.

A vízkeménység kezelésénél olyan probléma lép fel, hogy a folyamat megváltoztatja a víz pH értéket. Ha lúgos lesz a fűtővíz, az elkezdi oldani az alumíniumtestű kazánok felületén kialakuló alumínium-oxidréteget, azaz tulajdonképpen magát a kazánt, megszüntetve a természetes módon kialakuló felületvédelmet, ha savas, akkor pedig a rozsdamentes acél hőcserélőkre lesz veszélyes. Nyugat Európában fel lehet tölteni a fűtési rendszereket kezeletlen csapvízzel is, ott ugyanis a víz keménysége 5 nk˚, hazánkban azonban ez az érték kb. négyszeres, 20-22 nk˚. A fűtővíz sótalanítása tehát egy jó módszer a fűtővíz minőségének javítására, de nem elégséges. Ez a megoldás 7 körülire viszi le a pH-t, és eltávolítja (majdnem) az összes oldott sót, a változó keménységet okozókkal együtt. A víz villamos vezetőképességét lehet mérni, és ebből meg lehet határozni a teljes sótalanítás mértékét. A rendszerben lévő víz minőségét időnként ellenőrizni kell. Távhő szolgáltatóknál ez megoldható. Azonban családi házak esetén a rendszeres fűtővíz ellenőrzés nem életszerű. A másik probléma az utántöltés. Ha a rendszerre nyomásesés miatt vizet kell tölteni, akkor a beállított paraméterek nagymértékben romlanak, és a fűtővíz nem lesz megfelelelő. Ezt elkerülendő, vízlágyító berendezést kellene beépíteni a rendszerbe, és csak azon keresztül szabad utántölteni a fűtési rendszerben keringő vizet. Erre a célra lehet kapni komplett vízkezelő rendszereket, szűrővel, pH beállító egységgel, és sótalanítóval, melynek költsége 400-500 ezer forint körül mozog.

A fűtési rendszerbe a vízkő és a korrózió sebességének csökkentésére un. inhibítor vegyszereket is lehet adagolni. Az inhibítorok elsősorban a kémiai folyamatokat lassító közeget hoznak létre, azaz a korrózió sebességét jelentősen lecsökkentik. Ennek hatására a káros folyamatok megjelenése évekkel, évtizedekkel eltolható, megakadályozható. A neves vegyszergyártók korróziógátló adalékanyagai tartalmaznak olyan komponenseket, amik bizonyos keretek között stabilizálják a pH-értéket, megkötik a vízkövet okozó anyagokat, és védőréteget képeznek a rendszer belső felületén, így a fent említett problémákra megoldást nyújtanak.

Ideális lenne, ha sótalanított, és inhibítorral feltöltött vízrendszerünk lenne. Ez aazonban az esetek döntő többségében nem megoldható, illetve ilyen mértékben nem foglalkoznak a rendszerek vízminőségével. Mágneses iszapleválasztót, szűrőt, rendszermosást ma már a legtöbb kazángyártó megkövetel az üzembe helyezés előtt. Ezekkel a módszerekkel már hosszabb távon megvédhetőek a készülékek. Azonban a gyártói utasításokat minden esetben maximálisan figyelembe kell venni!

(Forrás: vgfszaklap.hu/ )