Az öntözés tervezése

Nézzük meg hogyan tudjuk kiépíteni az öntözőrendszert kertünkben!

Elsőként nézzük meg, hogy egy négyzet alakú területnél hogyan helyezzük el a szórófejeket. Természetesen ez csak egy példa, de belőle könnyedén-nehezebben levezethető egy tetszőleges szögletes terület megöntözése.

1. Az első fejeket a sarkokba helyezzük el. Miután meghatároztuk a szórástávolságot, fontos, hogy a sarkokba kerüljön mindig szórófej. Ha nem így teszünk, akkor a kevés gyakorlattal bíró öntözőtervező mindig, a gyakorlott csak gyakran kényszerül a rendszert az alapoktól kezdve újratervezni (1. ábra).
2. Maradunk a terület szélén. Ameddig a sarki szórófejek éppen elérnek (a szórástávolságon), tesszük a következő fejet (2. ábra).
3. Ha nagyobb a terület, középre is kell szórófej. Ezeknek helyét úgy határozhatjuk meg legkönnyebben, ha a terület szélén egymással szemben lévő szórófejeket egy képzeletbeli vonallal összekötjük, és a vonalak metszéspontjába kerülhetnek a szórófejek (3. és 4. ábra).
4. Ívekkel határolt területeknél először a széleken szórástávolságra helyezzük el a fejeket, amíg körbe nem értünk. Ehhez természetesen a megfelelő szórástávolság megválasztása szükséges (5. ábra).
5. Ha kell, ívelt szélű területeknél is rakhatunk szórófejet a területen belül, és a helyük meghatározásánál a 3. pont szerint járunk el (6. ábra).
6. Amennyiben valamelyik sarokba nem lehet szórófejet tenni, mert egy bokor kitakar, akkor a sarki fejet két kisebb sugarú fejjel a 7. ábra szerint helyettesíthetjük.

Nézzük a kert egy kinagyított részletét (8. ábra), amin különböző területeket különítettünk el (K, L, M, N területek), amelyekről azt feltételezzük, hogy egyforma szórófejekkel öntözhetjük meg őket, azonos a növényállomány, a terepadottságok és a nap járása. Ezeket a területeket az előzők szerint megpróbáljuk a megfelelő szórástávolságú szórófejekkel lefedni.

Döntsük el, hol fogunk rotoros-rotátoros szórófejet, és hol fogunk sprayrendszerű fejet használni, de a fejeket egyszerre csak az egyik kijelölt területen helyezzük el (A, B, C stb.). A nagyobb fejek távolsága 6-15 méter, a kisebb fejek távolsága 0,6-5 méter legyen. Ez az osztástávolság lehetővé teszi, hogy a fejek által beöntözött területek átfedjék egymást, és ezzel egyenletes vízeloszlást biztosítsunk. Soha ne tegyünk egy területre többféle működési elvű öntözőfejet. A fejek távolsága lehetőleg ne legyen nagyobb, mint a műszaki adatok táblázata szerinti öntözési sugár. A fejek egymástól mért távolságát az öntözött terület mérete szabja meg, a fejet továbbá úgy kell elhelyezni, hogy az lehetőleg mind a szomszédos fejet, mind pedig a szembenlévőt is öntözze. Amennyiben a terület méretei indokolják, akkor szükség lehet a szórófejek távolságának bizonyos határok közötti növelésére vagy csökkentésére is. Ennek mértéke a tapasztalatok szerint a szórástávolság 20%-át nem haladhatja meg, de fontos betartani, hogy a széthúzás esetén egyszerre mindkét irányban nem lehetséges a szórástávolságot meghaladó szórófej-távolság alkalmazása, mert biztosítani kell, hogy minden szórófejet legalább egy szomszédos szórófej megöntözzön.

Nézzük a 9. ábrát. A berajzolt szórófejek más és más szórástávolsággal lettek kiválasztva, alkalmazkodva a terület adottságaihoz. A jól elkülöníthető területek mindegyike külön öntözést kapott, és ezeket önállóan vezérelhetjük majd, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű öntözővíz jusson el. A berajzolt narancssárga vonalak a fák és cserjék csepegtető öntözését jelzik. Ezek a területek további öntözést a mi éghajlatunkon nem kívánnak.

A gyepfelületek minden esetben szórófejekkel öntözöttek. A legszélesebb, ház mögötti rész (L terület) a PGP Ultra forgó szórófejekkel (R>11 m) öntözhető meg gazdaságosan. A D, E, J és N területeket a több forgó sugárral öntöző, 4-11 m távolságban használható MP Rotatorokkal célszerű lefedni. Az A, B, H és K területek a kisméretű területekhez kifejlesztett spray szórófejekkel lettek megtervezve.

Látható, hogy bár összefüggőnek látszanak, mégis külön rendszerként kezeljük azokat a területeket, amelyeket kerítés vagy növénycsoport választ el. Javasolom, hogy az ingatlanon kívül eső, utcafronti vagy csak kerítésen túli területeket minden esetben külön vezérelhetővé tegyük, mert lehetnek olyan esetek, amikor ezeket a kert többi részétől teljesen függetlenül kell tudni vezérelni vagy akár kikapcsolni.

Az öntözőfejek csoportosításának lépései

Valószínűleg nincs elegendő vízmennyiség a területen ahhoz, hogy az összes fej egy időben működjön, hacsak nem nagyon kicsi a kert, de a szórófejek zónákba rendezésének további szempontjai is lehetnek. Ezek a következők:

1. Nem áll rendelkezésre elegendő vízmennyiség ahhoz, hogy egyszerre öntözzön minden szórófej.
2. Különböző működési elvű és öntözési intenzitású szórófejek és csepegtetők vannak a kertben, amelyek öntözési időtartama emiatt változó.
3. Különböző vízigényű, eltérő növényállományt kell öntözni.
4. Más a területek tájolása, ezért eltérően éri a napsugárzása a kert különböző részeit.
5. A kert lejtés- és talajviszonyai más öntözési intenzitást vagy ütemezést kívánnak meg.

9. ábra. A berajzolt szórófejek más és más szórástávolsággal lettek kiválasztva, alkalmazkodva a terület adottságaihoz. A jól elkülöníthető területek mindegyike külön öntözést kapott, és ezeket önállóan vezérelhetjük majd, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű öntözővíz jusson el. A berajzolt narancssárga vonalak a fák és cserjék csepegtető öntözését jelzik. Ezek a területek további öntözést a mi éghajlatunkon nem kívánnak.

Hivatkozunk az előző cikkben meghatározott dinamikus nyomásra és üzemi vízmennyiségre. Ezeket kell használni, amikor az öntözőfejek szórástávolságát és a szükséges vízmennyiséget (l/perc) az öntözőfej műszaki adatainak táblázatából meghatározzuk. Fontos figyelni rá, hogy amennyiben nincs kellő dinamikus nyomás a rendszerben, akkor nem választhatunk olyan szórófejet, amelyik ennél nagyobb nyomáson működik.

Először írjuk be az egyes fejek mellé a l/perc értéket a szórófejek adatait tartalmazó táblázatból. Adjuk össze az összes vízmennyiséget, és osszuk el a rendelkezésre álló vízmennyiséggel. Ha a hányados nem egész szám, kerekítsük föl, így megkapjuk, hány zónás öntözőrendszerre lesz szükség, azaz hány mágnesszelepet kell használnia ezen a területen. Most, hogy tudjuk, hány zónára osztható fel a terület, osszuk fel az öntözőfejeket úgy, hogy minden zóna megközelítőleg azonos mennyiségű vizet (l/perc) igényeljen. Ne tegyünk túl sok fejet egy zónába, lehetőség szerint ne lépjük túl (nagyon) a rendelkezésre álló vízmenynyiséget!

Szárnyvezetékek

(A mágnesszelepek utáni csőhálózat, 10. ábra)

Ha már tudjuk, hogy mely szórófejek alkotnak egyes zónákat, akkor a következő lépés, hogy összekössük őket csövekkel. Fontos, hogy az épületgépészet mai trendjeivel szemben az egyes fogyasztók (szórófejek) nem csillagpontosan kerülnek összekötésre, hanem felfűzve őket csőfürtökre. Természetesen úgy célszerű alakítani a nyomvonalat, hogy elágazásokkal megosszuk a vízmennyiséget, így csökkentve az egyes csőszakaszokon átáramló vízmennyiséget, és ezáltal a cső keresztmetszetét. Arra is célszerű törekedni – vállalva azt, hogy így hosszabban vezetjük a csöveinket –, hogy az egy irányba futó csöveket lehetőleg egymás mellé, egy árokba fektessük, mert így jelentős földmunkát takaríthatunk meg.

Igyekezzünk a lehető legrövidebb utat kijelölni, a lehető legkevesebb kanyarral, és csak nagyon indokolt esetben használjunk irányváltásra könyökidomokat. Szerencsére a nálunk elterjedt KPE technológia megengedi, hogy a csövet külső átmérőjének hússzorosának megfelelő sugárban deformáció nélkül meghajlítsuk.

10. ábra. Ha már tudjuk, hogy mely szórófejek alkotnak egyes zónákat, akkor a következő lépés, hogy összekössük őket csövekkel. Fontos, hogy az épületgépészet mai trendjeivel szemben az egyes fogyasztók (szórófejek) nem csillagpontosan kerülnek összekötésre, hanem felfűzve őket csőfürtökre. Természetesen úgy célszerű alakítani a nyomvonalat, hogy elágazásokkal megosszuk a vízmennyiséget, így csökkentve az egyes csőszakaszokon átáramló vízmennyiséget, és ezáltal a cső keresztmetszetét.

A szelepek elhelyezése és a csőátmérők meghatározása

A helyszínrajzon lévő összes zónához tartozik egy-egy mágnesszelep, aminek nyitása vagy zárása szabja meg, hogy a zóna öntöz-e. Az egyes területek zónáihoz tartozó mágnesszelepeket számozzuk be, és csoportosítsuk őket egy-egy szerelvénybe. A könnyebb szerelhetőség érdekében egy-egy mágnesszelep-csoportban 3-4 szelepnél több ne legyen. Döntsük el, hová szeretnénk tenni egy-egy terület szelep-szerelvényét, lehet például egy az előkertben és egy a hátsó kertben. A mágnesszelepeket tetszés szerint helyezhetjük el, de célszerű jól hozzáférhető helyre tenni azokat a karbantartás megkönnyítése végett. A szelep lehetőleg közel legyen a kiszolgált területhez, de ügyeljünk arra is, hogy a fejek sugara ne érjen el bennünket, amikor esetleg kézzel nyitjuk azokat.

Sokan a laikusok közül abba a hibába esnek, hogy minden szelepet egy helyre szeretnének tenni. Ez felesleges pénzkidobás, és nagyon megnehezíti a szerelést is, mert így minden zóna csöve egy árokban fut, és a szeleposztó szerelvény is túl nagy méretű lesz. Állandó hibaforrás! Kössük össze az öntözőfejeket a mágnesszeleppel. Ennek a lehető legegyenesebbnek és legrövidebbnek kell lennie.

A csövek méretezését a mágnesszeleptől legtávolabb eső fejjel kezdjük. Az utolsó fejet az utolsóelőttivel összekötő csőnek az általunk használt legkisebb átmérőjűnek kell lennie, összhangban a szórófej fogyasztásával és a csövön megengedhető legnagyobb átereszthető vízmennyiséggel. A következő csőszakasz méretezéséhez adjuk össze az eddig összekötött fejek vízszükségletét, majd folytassuk ezt mindaddig, amíg el nem jutunk a mágnesszelepig. Ezeket a méretező lépéseket mindaddig folytassuk, amíg az összes zóna csövét le nem méreteztük. (Gyakorlati tapasztalat, hogy házikerti öntözőrendszer esetében a szelepeket a szórófejekkel összekötő csövek általában 25 mm-es méretűek, és legfeljebb a szelep és az első leágazás közötti csőszakasz 32-es.)

Határozzuk meg, melyik ponton fog a rendszer a vízvezetékhez csatlakozni. Ennek a vízóra vagy a szivattyú közelében célszerű lennie. Kössük össze az összes mágnesszelep-csoportot csővel, majd ezt kössük rá a vízcsatlakozási pontra. A fővezeték méretezésénél a legnagyobb vízfogyasztású zóna lesz a mérvadó, annak megfelelően kell a cső átmérőjét és nyomásfokozatát meghatározni. Ökölszabályként elfogadható, hogy javasolt egy dimenzióval nagyobb átmérőjű csövet választani, mint a legnagyobb szárnyvezeték mérete. A legtöbbször 32-es, 10 baros nyomásállóságú cső megfelelő házi kerti esetben. A 10 baros azért célszerű, mert ezek a csövek folyamatosan nyomás alatt vannak, és a szelepek esetleges hirtelen elzárásakor a vízütés következtében olyan mértékű nyomásemelkedés léphet fel, amely meghaladja a csövek névleges nyomástartományát.

Gondoskodjunk a rendszer elzárhatóságáról és szakaszolhatóságáról is, ez a téliesítéskor és a javítások-karbantartások alkalmával is jól jöhet.

 

Forrás: vgfszaklap.hu